13. A halál

A 13 a szerencsétlenség száma a hagyomány szerint. A halál félelmet ébreszt, veszteséggel és fájdalommal jár. Ez a kártya az elmúlás szimbóluma, a gyász állapota, ugyanakkor magában foglalja az újrakezdés lehetőségét is. A halál nem egyértelműen negatív jelenség és nem feltétlenül fizikai halált fejez ki. A 13. kártya nem sorscsapás és nem katasztrófa jelképe, hanem egy békés és természetes elmúlási folyamaté. Általában egy esemény, vagy egy életperiódus befejeződése, ami gyakran hoz depressziót és kilátástalanságot. Ebben a helyzetben a halál tudomásulvétele a feladat, a gyász (a feldolgozás) által a belenyugvás. Az ember elfogadja egy-egy életszakaszának törvényszerű befejeződését, kapcsolatának megszakadását.   

A görög mitológiában Hádész a halál istene az alvilág ura, nevének jelentése: "a láthatatlan, a rettenetes". Az ismeretlen és megfoghatatlan mindig félelmet okoz, fenyegető. A tudatalatti tartalmak szintén veszélyesnek tűnnek az ember számára mindaddig, amíg elfojtja őket és nem vesz róluk tudomást. A halál sem tűnik fenyegetőnek abban az esetben, ha az ember az elmúlás törvényszerűségével számot vet és elfogadja. Hádész latin megfelelője Plútó, az asztrológiában az állandó megújulás, a születés és a halál bolygója. Életünkben valami befejeződött, hogy egy újnak adja át helyét. Az újnak még nincsenek előjelei, mert jelenleg a gyász ideje van. Hádész a visszavonhatatlanság, végérvényesség szimbóluma. Az eddigi végleg elmúlt, nem hozható vissza, ezért olyan nehéz ez az élethelyzet, mert visszafordíthatatlan. A kártya figyelmeztet bennünket arra, hogy ami szerepét betöltötte, azt engedjük el magunktól. A halál az új élet feltétele, a természet csodája; a világban mindennapos az elmúlás és a születés, ez a fejlődés és a továbbélés alapja.   

Freud szerint bennünk él a tudattalan halálösztön ugyanúgy, mint az életösztön. A halálösztön a végtelen vágyakozás a mély-hosszú nyugalomra, a dolgok befejezésére és az elmúlásra. A hosszú tél előidézi a tavaszvárást, ami a tél halála; az éjszaka elmúltával jön a nappal; a törvényszerű körforgás mindenütt magában rejti a halált. A keresztény vallásban a halál a megszabadulás, a megváltás, amit a feltámadás és az örök élet követ; a hinduknál a következő inkarnáció feltétele a halál. Vagyis újjászületés nem lehetséges halál nélkül.