16. A torony

A torony mitológiai példája a krétai Minosz király története. Minosz labirintust épített magának, és odarejtette az emberek elől szégyenét, Minotauroszt, az embertestű-bikafejű fiút, aki felesége házasságtöréséből született. Poszeidon a tenger és a földrengés istene azonban szétzúzta a labirintust, aminek következtében Minosz király rabszolgái szabaddá váltak. Krétában új korszak kezdődött. A torony jelképezi az ember maga köré épített barikádját - társadalmi szerepet, megmerevedett kapcsolatot, beszűkült látásmódot, hamis életfilozófiát, ami ebben az élethelyzetben összeomlik, mert az embert hirtelen sorscsapás éri. Ezek a barikádok a fejlődés gátjai a tarot harmadik, befejező szakaszában, ahol a spirituális, a tiszta szellemi szabadság elérése a cél.  

  Az első fejlődési szakaszban a külvilágnak mutatott maszk és társadalmi szerep megvédte a valódi személyiséget, itt a maszk bezár, akadályozó tényező. A kártyán egy leomlott épület látható, ami valamilyen külső erő hatására összedől, és az emberek lezuhannak a toronyból. Bizonyos tarot-változatokon maszkok hullnak a földre az emberek arcáról. A torony jelképezi a régi létformák, kapcsolatok, személyiségstruktúrák összeomlását. Ezen a szinten az összeomlás katasztrófaszerű, valami váratlan esemény következménye, kívülről jövő erő hatása. A teljes lepusztulás persze új lehetőségek és új életszakasz kezdetét rejti magában. A biztonság elveszett, a cél visszatalálni a valódi, igazabb értékekhez. A kártya jelenthet anyagi veszteséget, egzisztenciális összeomlást, egy családtag, vagy élettárs elvesztését.     

A sorskerék is váratlan változást hozott, itt azonban a sorsfordulat katasztrófa, nagy veszteséggel. Az eddig biztonságot nyújtó életkörülmények hirtelen felbomlanak és ez pánikot idézhet elő. A torony súlyosabb és nehezebb helyzetet jelent, mint a halál kártyája. Az ezoterikus tanítás alapján a torony élethelyzete a "kiválasztottak" privilégiuma, mert csak nekik van lehetőségük a sorscsapások által a tökéletes szellemit megtapasztalni. A veszteség az emberben megnöveli a hitet "megszabadul" a földi kötöttségektől és közelebb kerül a spirituálishoz, ami ezen utolsó fejlődési szakasz végső célja.