21. A világ

A bolond utazásának utolsó állomásához érkezett. Az első fejlődési szint a felnőtté válás szakasza volt, ami alapvető ismereteket adott, hogy a világban eligazodjunk és a társadalomban sikeresen működjünk. A tanulás időszaka volt. A második 7 állomás az én-keresés időszaka, a magasabb rendű szellemi tudás megszerzése. Ezen a szinten az ember - miután megismerte a világot és önmagát - abba az állapotba jut, amelyben a külvilág elvárásai és saját személye már nem elsődlegesek. A világ kártyájának alapmotívuma a táncolókat körülölelő virágkoszorú. A nő a világ örömeit fejezi ki, a kör pedig a teljesség, a végtelenség jelképe, az indulásé és megérkezésé. A tarot-utazás spirituális utazás, az élet örök körforgását fejezi ki, a mindig magasabb szintű fejlődést. A nő és a férfi összeolvadnak, vagyis az élet ellenpólusai harmóniában (táncban) egyesülnek. Hasonlít a szimbólum és jelentése a Nap kártyájához. A Nap a személyes boldogságra vonatkozó állapotot jelentette, míg a világ kártyája egy életszemlélet teljességére vonatkozik. Ebben az életszakaszban az ember szintézisben látja a világot és ez a tudás teszi elégedetté, ez jelenti számára a beteljesülést.   
 
A kártya olyan élethelyzetre is vonatkozhat, amikor az ember tökéletesen megoldott egy feladatot, vagy egy hosszú távú és bonyolult munkának a végére ért. Ez az állapot mindenképpen a beteljesülés érzése. Ugyanakkor a megszerzett ismeretek nem csak a világban való eligazodást segítik, hanem saját életfilozófiává is válnak. A világ nem a világ meghódítása, hanem az ember érettségének az a szintje, amikor megtalálja helyét a világban. Az elért eredmények beteljesülést és célba jutást jelentenek a számára. A külvilágban elért sikerek a személyes belső igényekkel összhangban állnak.