9. A remete

A kilencedik állomás, a középső fejlődési szakasz második kártyája szintén önvizsgálatra szólít fel. Ez azonban egy mélyebb önvizsgálat egy befelé forduló életszakaszban, ami fájdalmas és lemondást kíván. A remete visszavonultságot, lemondást jelent, egyfajta bölcsesség elérését.   
 
A kártyán idős ember látható lámpással a kezében, ami nem az útra irányul, hanem befelé, önmagára. Itt nem ítéletalkotás történik, hanem a lélek elemzése. A főpapnő szimbóluma hasonló folyamatot jelentett, a remete azonban nem csak intuíciót, hanem konkrét tudást nyer önmagáról és a világgal való kapcsolatáról. A remete elvonul a világtól az önként választott magányba, hogy zavartalanul, minden külső befolyást kizárva bepillantást nyerjen rejtett énjébe, és megmérkőzzék saját árnyaival, félelmeivel és kétségeivel. A remete a bölcsesség szimbóluma, rokon a zarándok archetípusával, mely gyakran felbukkan az irodalomban és a misztikában a guruk, a nagy vallási tanítómesterek alakjában. A főpap kártyája az első fejlődési periódusban hittanító, lelki atya és vallási vezető - a remete ennél több. Ezen a fokon már nincsen szükség közvetítőre, a felsőbb hatalmat az ember egyedül keresi. Nietzsche Zarathustrája elvonult a külvilágtól és csak hosszú idő múlva tért vissza, hogy az embereket bölcsességre tanítsa.  
 
A remetelét célja a magasabb rendű tudás, a külvilág kizárása ezért nem öncélú: az elmélyültség megköveteli a magányt. A remete elvonul az emberektől, csak az ösztönöket jelentő állatok veszik körül: a remete láthatóan nem fél a szörnyektől. Az ösztönöknek a személyiség félelmetesnek tűnő árnyoldalainak figyelembevétele és elfogadása az első lépcső a bölcsességhez. Ez a fejlődési szint megköveteli a magányt, a visszavonulást a külvilágtól és mindenféle aktivitástól, hogy az ember egyedül maradjon a gondolataival. Egy új út megtalálása a cél, aminek előfeltétele a lélekelemzés, a személyiség teljes feltárása s ennek érdekében a külvilág befolyását kizárja az ember. Nem mindenki hajlandó az önként vállalt magányra, ezért ezt az állomást gyakran megelőzi egy olyan esemény, történés, ami a bezártságra, visszavonulásra kényszerít. A remete lemondást követel az eddig elért sikerekről, megkívánja a múlt elemzését, rejtett tudatalatti tartalmak feltárását, hogy a személyiség és a sors törvényszerűségeinek felismeréséhez közelebb jusson.